Ha pozitív eredményt értél el az önértékelési teszten, olyan állításokkal értettél egyet, mint például, hogy ugyanolyan értékes embernek tartod magad, mint a többi embertársaid, mivel Te is számos olyan értékes tulajdonsággal rendelkezel, mint mások. Amellett, hogy tudatában vagy pozitív tulajdonságaidnak, a következő tulajdonságok is jellemzőek lehetnek Rád

  • kezdeményező készség
  • önálló döntéseket tudsz hozni
  • optimizmus
  • jó probléma megoldó készségeid vannak
  • megbízol másokban, magad képességeiben
  • optimizmus
  • nyitottabb vagy a kritikára, visszajelzésekre
  • nem másokat hibáztatsz, ha bármi negatív bekövetkezik

Hiszem azt, amikor a magasabb önértékelésű diákokról írok, abban picit az alacsony önértékelésű diákok is benne szerepelnek, hiszen a fentiekben felsorolt jellemvonások nem vegytisztán jelennek meg egy adott önértékelési szinten. Markáns különbség lehet, hogy egy magasabb önértékelésű nyelvtanuló sokkal több jellemvonást érezhet magáénak a fenti listából, míg egy alacsonyabb önértékelésű.

CÉLOK: a magasabb önértékelési szinttel rendelkező nyelvtanulók sokkal határozottabban tűznek ki célokat a nyelvtanulások során. Nyilván őket is érik negatív élmények vagy visszajelzések, de a pozitív önértékelésük miatt kevésbé lehet kimozdítani őket abból a meggyőződésükből, hogy igenis képesek elsajátítani egy idegen nyelvet, vagy letenni egy nyelvvizsgát. Két dolog még az ő malmukra hajtja a vizet: nem hibáztatnak másokat, nem tolják át a felelősséget, ha bármi kudarc éri őket, valamint döntéseiket önállóan képesek meghozni, ami nem zárja ki, hogy ne kérjenek plusz segítséget, de nem is blokkolja őket mások negatív befolyása, lebeszélése vagy kritikája egy-egy döntéshozatalnál.

POZITÍV GONDOLATOK & KUDARCOK: egy pozitív önképnek való megfelelés sokkal magasabb eredményekre sarkalhat, sokkal motiváltabbá tehet, mint egy negatív, romboló önkép kimerítő megerősítése egy-egy kudarc után. A NEM EMBEREK – én csak így hívom őket- a következő mondatokkal vértezik fel magukat a pozitív gondolkodás ellen: Nem tudom…nekem ez nem megy…ezt nem tudom megtanulni. A negatív önképű nyelvtanulók professzionális módon értenek elméjük negatív beprogramozásához, s az esetek nagy többségében maximális sikerrel létre is jön a „nemtudás”, ami a negatív önképet csak tovább erősíti. Ezt a módszert hosszú évek munkája kifejleszteni, alapja általában egy korábbi életszakaszban megélt negatív élmény. A meglepő, hogy ezzel a hatékony, negatív gondolatokat létrehozó módszerrel az ellenkezőjét is megtehetné, hiszen meg van a képessége, hogy befolyásolja a magáról alkotott képet, viszont pont az ellenkező irányba teszi mindezt. Tehát a pozitív gondolatokkal kicserélve, s megtartva az alapmódszert, ugrásszerű változást tapasztalhatna egy idegen nyelv sikeres elsajátításában. A kudarcok feldolgozásában sokat segít a pozitív önértékelésű diákoknál egyfajta pozitív, belső, ösztönző beszéd, ami még inkább segít a pozitív gondolatok és pozitív önértékelése létrehozásában. Például a NEM EMBEREK mantrája helyett: „Igen, meg tudom csinálni…!”

FEJLETTEBB KOMMUNIKÁCIÓS KÉSZSÉGEK: a pozitív önbecsüléssel rendelkező diákok hatékonyabban kommunikálnak idegen nyelveken, mivel bíznak saját kommunikációs képességeikben, tehát tudatában vannak saját pozitív értékeikkel, ami kihat a gondolkodásukra, ami szoros kapcsolatban áll a beszélt nyelvvel. Ellentétben velük, egy alacsonyabb önértékelésű diák hajlamos egy kommunikációs helyzetben elszeparálni magát, bizalmatlan partnerével idegen nyelvi társasági helyzetekben, ami egészen extrém helyzetekig elmehet, például a teljes megnémulás. Fontos hozzátennem, hogy az idegen nyelvi helyzetekből fakadó szorongás létező jelenség az alacsony és magas önértékelésű diákoknál is. Biológiai jelei a tenyérizzadás, megemelt pulzus szám, erős szívdobogás, tehát a stresszhelyzetekből fakadó tünetek jelennek meg. Egy teljesen új kommunikációs helyzetbe kerülünk ilyenkor, ami komoly kihívás, mivel úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk „saját magunk”, esetleg halljuk magunkat kívülről, s sokkol a tény, hogy valaki teljesen mást hallunk vissza, mint akit megszokhattunk. Ez a típusú szorongás rengeteg energiát elvesz az idegen nyelvi információ befogadástól, s extrém esetben blokkolja azt, lásd egy idegen nyelvi hallgatásos feladat, aminél olyan érzésünk támadhat, hogy egy kukkot sem értünk. Záró gondolatként, kiemelném még a kezdeményező készséget, ami magasabb a pozitív önértékelésű diákoknál. Miben jelenik ez meg: bátrabban kezdeményez párbeszédet idegen nyelvi közegben, szívesen átveszi a kommunikációs „stafétát”, ha lehetőséget lát rá.

A következő blog bejegyzésekben sorra veszem a negatív önértékeléshez kapcsolódó tulajdonságaidat, mint például: hiba és hiba javítás kezelése, negatív gondolatok, pesszimizmus, s alternatív megoldásokat ajánlok arra, hogyan érdemes ezeket a nyelvtanulás során átélt élethelyzeteket kezelni, pozitívabbá varázsolni, aminek a plusz hozománya lesz reményeim szerint az önértékelésed magasabb szintre emelése is.

A következő felsorolásban végig kísérheted, milyen személyiségvonások jellemzőek az alacsony önértékelésű emberekre. Hangsúlyoznám,hogy ez nem egy fekete lista, tekintsd inkább egy tükörnek, amiben lehet, magadra ismersz:

  • negatív életszemlélet, pesszimizmus, cinizmus
  • maximalizmus: folyamatosan arra koncentrálsz, hogy ne kövess el hibákat
  • bizalmatlanság
  • másokat hibáztatsz magad helyett
  • kockázat vállalástól való félelem
  • döntéshozatalnál másoktól függesz
  • félsz attól, hogy nevetség tárgyává válsz.

Találtál ismerős vonásokat? Ez a lista kimondottan azokat a tulajdonságokat tartalmazza a teljes igénye nélkül, ami a nyelvtanulás során meghatározó lehet, itt az ideje, hogy részletesen kielemezzük.

HIBÁK: A hibák az alacsony önértékelésű diákok mumusai, mivel egyfajta szégyenfoltként tekintenek rájuk, s félnek attól, hogy hibáik miatt majd kinevetik vagy becsmérlik őket. A hibák elkövetése kockázatvállalással jár együtt, ami szintén alacsony szintű lehet egy alacsony önértékelésű nyelvtanulónál. Alacsony szintű kockázat vállalás és a hibázástól való félelem kombinációja mindig egy ördögi körben tartja az alacsony önértékelésű nyelvtanulókat: nem vállal kockázatot, tehát kevesebb mindenki által jól látható hibát követ el, ami csökkenti a nyelvtudás fejlődésének lehetőségét, hiszen elveszi a hibákból tanulás lehetőségét, valamint az adott idegen nyelv társas kapcsolatokban való aktívabb gyakorlását is. Ha emlékszel még az első blog bejegyzésemre, gyakorlatilag megkaptad a választ, ki hogyan fogadja az értékelés negatív és pozitív hozadékait: egy alacsony önértékelésű diáknak a hibák kételyeket ébresztenek saját tudásával kapcsolatban, amik olyan negatív gondolatokat, meggyőződéseket hozhatnak létre, mint az állandósult pesszimizmus vagy negatív véleményalkotás nyelvtanulásuk eredményeivel kapcsolatban: a „bezzeg én meg mondtam, hogy nem..” típusú nyelvtanulók mantrája ez. Nyelvtudásod mások által értékelése még egy plusz kockázattal jár: rámutat valós „nyelvtanuló éned” határaira, vagyis, hogy valójában milyen szinten vagy, s az önértékelésed szintje segít neked abban, hogy tovább tudsz-e lépni ebből a szembesítésből vagy sem.

MAXIMALIZMUS: a hibázási lehetőségtől való félelmen kívül, a maximalizmus meglehetősen le tudja lassítani a nyelvtanulás folyamatát. Például, a folyamatos elégedetlenség és frusztráció miatt sokkal hosszabbnak érzi a nyelvtanulás folyamatát egy maximalista, mint az, aki nem akar mindent tökéletesen csinálni. Például vegyünk egy folyton a hibái miatt aggódó diákot, aki rengeteg időd azzal tölt, hogy a negatív dolgokra koncentrál, ahelyett, hogy ezeket az energiákat átcsoportosítva a feladatra figyelne maximálisan. Sajnos, ez esetben a pozitív, dicsérő visszajelzéseket meg sem hallja egy alacsony önértékelésű diák. A dicséretek elfogadása könnyebben rádöbbentené őket arra, hogy az idegen nyelvtanulás lehet számukra is épp olyan könnyű és zökkenőmentes, mint kortársaiknak, akik ugyanannyi vagy kevesebb energiát fektetnek nyelvtanulásukba.

NEGATÍV ÉLETSZEMLÉLET: a negatív gondolatokról szerintem mindenkinek eszébe jut, hogy valószínű negatív kimenettel, a sikertelenséggel járhat együtt, ami a nyelvtanulás esetében egyet jelenthet a feladással, s azzal a záró gondolattal, hogy képtelenség egy idegen nyelvet meg tanulni. Ezek a negatív gondolatok több formában is megjelenhetnek, például a mások iránti bizalmatlanságban, például egy nyelvtanárba, akiről feltételezzük, hogy képtelen lesz megtanítani egy idegen nyelvet, vagy eltolódhat a mások hibáztatásáig, mint például:

„ a munkám, a főnököm miatt..”

„ a családom miatt..”

„ a kellemetlen múltbeli emlékek miatt (p.l. megszégyenítés)..”

„ a volt tanáraim, iskolám miatt…”

Mielőtt bármi félre értést keltenék, a tolerancia maximális jelenléte mellett írtam le a fenti példákat, más szóval nyilván a munka, család vagy iskolai élmények fontos szerepet töltenek be bármilyen tevékenység sikeres elvégzéséhez, viszont meg van a kockázata annak, hogy egyfajta pajzsként használjuk őket, amikor el kell, hogy hárítsuk a negatív hullámokat vagy a számonkérést. Ha még emlékszel az első bejegyzésem első soraira, ami arról az élethelyzetről szólt, amikor két nyelvtanuló közel azonos időd, energiát szentel a nyelvtanulásnak, mégis csak az egyik megy át vagy kapja meg az állást, köszönhető például a fent említett hárításnak vagy negatív szemléletnek. A siker nincs “előre csomagolva” ha a nyelvtanuló diákként folyton kevesebbnek látod  vagy láttatod magad, ami szinte kikönyörgi a pozitív megerősítéseket a környezetedből. A pillanatnyi jól eső impulzus után egy negatív önértékeléssel rendelkező diák csípőből visszapattintja a pozitív értékelést vagy meg sem hallja.

A következő blog bejegyzésben az átlagos, vagy a feletti önértékelés személyiségjegyeid ismerheted meg,s megfejtjük együtt a következő egyszerű egyenlet titkát: POZITÍV ÖNÉRTÉKELÉS= SIKERES IDEGEN NYELV elsajátítás.

Forrás:

Brown, H. D. (1994). Principles of language learning and teaching. Englewood Cliffs, NJ: Prentice-Hall.

Guindon, M. H. (2010). Self-esteem across the lifespan: issues and interventions. New York, NY: Routledge.

Krashen, S. (1987). Principles and practice in second language acquisition. Englewood Cliffs, NJ: Prentice Hall.

Rubio, F. (2007). Self-esteem and foreign language learning. Newcastle, UK: Cambridge Scholars Publishing.

Az önértékelés fogalmát megalapozó elméleti körök után, itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépjünk, s lemérjük vajon az alacsony,átlagos vagy magas önértékelési szinttel rendelkező emberek táborát erősíted. Az önértékelési teszt 10 állítást tartalmaz, ami 4 választási lehetőséggel van ellátva. Fontos, hogy őszintén válaszolj a kérdésekre, nincs mitől tartanod, bármilyen érték is jön ki, tekintsd úgy az eredményt, mintha egy nagy festmény előtt állnál, aminek már nem csak a keretét és a rajta lévő színeket, alakokat látod, hanem a festék textúrája és az árnyalatok is jól kivehetőek lesznek számodra.

  A Rosenberg Önértékelés Skála:

Milyen mértékben ért egyet a következő állításokkal? Válaszoljon az alábbiak szerint:

1 = egyáltalán nem értek egyet, 2 = nem értek egyet, 3 = egyetértek, 4 = teljesen egyetértek

  1. Úgy érzem, értékes ember vagyok, legalább annyira, mint mások.

1            2            3            4

  1. Úgy érzem, sok jó tulajdonságom van.

1            2            3            4

  1. Mindent egybevetve hajlamos vagyok arra, hogy tehetségtelen, sikertelen embernek tartsam magam.

1            2            3            4

  1. Képes vagyok olyan jól csinálni a dolgokat, mint mások.

1            2            3            4

  1. Úgy érzem, nem sok dologra lehetek büszke.

1            2            3            4

  1. Jó véleménnyel vagyok magamról.

1            2            3            4

  1. Mindent fontolóra véve, elégedett vagyok magammal.

1            2            3            4

  1. Bárcsak jobban tudnám magam tisztelni.

1            2            3            4

  1. Időnként értéktelennek érzem magam.

1            2            3            4

  1. Néha azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok jó.

1            2            3            4

 A teszt értékelése a következő: 1, 2, 4, 6, 7 állítás esetében: teljesen egyetértek=3, egyetértek=2 pont, nem értek egyet=1 pont és az egyáltalán nem értek egyet=0 pont. Azonban a 3, 5, 8, 9 kijelentések esetében: teljesen egyetértek=0 pont, egyetértek=1 pont, nem értek egyet=2 pont és egyáltalán nem értek egyet=3 pont. Ha meg van a végeredmény, a következő besorolásba esel:

  • 15 pont alatt: alacsony
  • 15-25 pont alatt: átlagos
  • 25 pont alatt: átlag feletti

Fontos leszögezni, hogyha átlagos vagy átlag feletti az önértékelésed, nem érdemes feladni a blog bejegyzések követését, hiszen az önértékelési szinted megismerése egy plusz lépés az önismeretedhez.  Ez nem egy olyan folyamat, mint egy jó könyv kiolvasása, aminek az utolsó szavánál meg van a katarzis, becsukod, s felrakod a polcra porosodni. Ideje, hidd el az átlagos, vagy magas önértékelésnél is „porolni” egyet, vagy legfeljebb megnézni, mi az, ami ezzel az önértékelési szinttel a hatékony és sikeres nyelvtanulók csapatába emelhet és MEGTARTHAT.

Ha alacsony az érték – véleményem szerint itt a határérték, 15 pont is annak számít- akkor kérlek, ne kezdd az önostorozó mechanizmust, hogy „bezzeg én meg mondtam, hogy defektes vagyok a nyelvtanuláshoz, s még ez a teszt is rádob egy lapáttal”. Érdemes az eredményre úgy tekinteni, mint lehetőségre, ami végre nem az események elszenvedőjévé tesz Téged, hanem pro-aktív irányítójává, hiszen megismered kicsit közelebbről az alacsony önértékelésedből fakadó tulajdonságaid, s nem kell a vakvilágban tapogatóznod, mi az, amin érdemes dolgoznod.

A következő fejezetben az alacsony önértékeléssel párosuló jellemvonásokat, s a nyelvtanulásban érezhető hatásait írom le. Ha nem ez az érték jött ki, két megoldási lehetőséget kínálok fel: vársz egy picit, amíg az átlagos vagy átlagon felüli önértékelésűek jellemvonásait ecsetelem vagy elolvasod a következő részt, hátha nyelvtanárként, nyelvtanulóként valaki másra rá ismersz, esetleg mégis magadra bizonyos pillanatokban, s innentől kezdve nagyobb empátiával és toleranciával tudod kezelni a következő blogban leírt élethelyzeteket, amiket erősen átsző az alacsony önbizalom negatív kivetülése.

Forrás

Rosenberg, M. (1965). Society and the adolescent self-image. Princeton: Princeton University

Melyik jelzővel értékelnéd magad, mint nyelvtanulót? Sikertelen, átlagosan sikeres, vagy kiemelkedően sikeres?

Ha kiválasztottad, gyakorlatilag máris átélted azt, amiről ez a blog fejezet szól: mennyire értékeled, becsülöd magad? Az önértékelés olyan folyamat, amiben az értékeidet személyesen bírálod. Természetesen benne van egy nagy adag szubjektivitás is, hiszen saját magad döntöd el, mennyire vagy értékes egy adott témában, mint például a fenti példa helyzetben.

Fontos elválasztanod azt az élményt, amikor mások értékelnek Téged, s Te ez alapján értékeled saját magadat: megeshet, hogy mindig negatív értékeléseket kaptál bizonyos nyelvtanulással kapcsolatos értékeidről, amik a Te értékelési skáládon jóval pozitívabb helyet foglaltak el, vagy fordítva, amikor folyton alább értékeled magad, miközben pozitív visszajelzések tömkelege „ordította”, hogy jóval értékesebb tudással rendelkezel az adott területen. Az értékelési folyamat utolsó láncszeme viszont Te vagy… Te, hogyan éled meg ezeket a külső értékeléseket, kudarcokat, sikereket, mennyire mennek át a Te értékelési rostádon ezek a személyes élmények, ha nem így lenne az ÖN-ÉRTÉKELÉS kifejezést ki is radírozhatnánk a szótárból, átírva MÁS-ÉRTÉKELÉSRE.

Nem teljes a kép az önértékelésről, ha nem ejtek pár szót egyéb olyan fogalmakról, mint a motiváció vagy a nyelvérzék. Mindkét fogalom a sikeres nyelvtanulás titkának top listás vezetője, hiszen ha motivált vagy és ráadásul kiváló nyelvérzékkel rendelkezel, Te lehetsz a sikeres nyelvtanulók “minta példánya”. Az önértékelés erősen átszövi mindkét fogalmat, ami abban a pillanatban egyértelművé válhat, amint egy jó nyelvérzékkel megáldott embert hebegni-habogni látunk egy vizsga-drukkos szituációban, vagy egy nagyon motivált diákot, aki inkább átmegy az utca túl oldalára, csak ne kelljen egy külföldi turistát útba igazítani.  Az alacsony önértékelés könnyedén befolyásolhatja mind a motivációs szintet, mind a csodás nyelvérzékkel rendelkező diákok sikeres idegen nyelv elsajátítását. Két rövid példa: a motiváció egyfajta belső hajtóerőt jelent, amihez megfelelő mennyiségű belső energia is szükséges. Egy alacsony önértékelésű diák saját magáról alkotott negatív gondolatai felemésztik és egyben elpocsékolják azt az energiát, amit pozitív dolgokba is befektethetne, például egy folyamatos motivációs szint fenntartásába. A jó nyelvérzékkel rendelkező diákoknak elméletben kevesebb időre van szükségük egy idegen nyelv elsajátításához, viszont ha alacsony önértékeléssel küzdenek, jóval  hosszabbnak ítélhetik meg egy adott idegen nyelvre fordított időt, mivel folyton elégedetlenek magukkal, hajlamosak a hibákon rágódni, s negatív gondolataik folyton visszavetik őket.

Ebben a fejezetben tehát kiderítettük, hogy önértékelésünk „főnökei” mi vagyunk, szubjektív „lelki-menedzserként” skálázzuk be értékeinket. A gondolataink pozitív irányba tartásának eredménye lehet, egy normál szintű vagy magas önbecslés, míg ha értéktelennek érezzük magunkat, az alacsony önbecslés ördögi körébe keringhetünk.

Honnan tudod, hogy melyik kategóriába tartozol? A következő blog bejegyzésben lemérjük, és felvázolom, miért is nagyszerű, hogy ezeknek az eredményeknek a birtokába kerülsz.

Forrás:

Andreas, S. (2002). Transform yourself: Becoming who you want to be. Moab, UT: Real People Press.

Brown, J. D. (1998). The self. New York, NY: McGraw-Hill.

Coopersmith, S. (1967). The antecedents of self-esteem. San Francisco. CA: W. H. Freeman & Co.

Kay, K., & Shipman, C. (2014). The confidence code: The science and art of self-assurance-what women should know. New York, NY: HarperBusiness, an imprint of HarperCollins.

Tucker, E. J. (2015). A matter of self-confidence: An introduction to self-confidence coaching in a book. Ettington, Stratford-upon-Avon: Shepherd Creative Learning.







Ahány nyelven beszélsz, annyi ember vagy. Elcsépelt egy szólás-mondás, de talán érezted már, hogy megváltoznak bizonyos jellemvonásaid, amikor egy idegen nyelven kommunikálsz. Mintha egy másik ember bőrébe bújnál, ami sok érzést válthat ki belőled: ideges leszel az új, kényelmetlennek tűnő helyzet miatt, még az is felmerülhet benned, hogy ez nem TE vagy. Az élet napos oldalát nézve, talán kimondottan élvezed, hogy egy idegen nyelven csevegsz, s mondjuk, azon kapod magad, hogy p.l. egy olaszórán sokkal szenvedélyesebben gesztikulálsz, a hanglejtésed, hangerőd teljesen megváltozik az anyanyelvi kommunikációdhoz képest.

Egy új nyelv megtanulásával életre keltünk egy új, úgynevezett „nyelvtanuló ént”. Bármilyen nyelven folytatott beszélgetés alatt beszélgető társad számára nyitsz egy „kis ablakot” a gondolkodásmódodhoz, az érzéseidhez, az ÉNedhez. Ugyanez játszódik le akkor is, amikor idegen nyelven beszélsz.

Nyelvtanuló éned két komponense, a valós és az ideális nyelvtanuló én folyamatos küzdelmének az eredménye az aktuális idegen nyelvű tudásod. Mit jelent ez pontosan? Az ideális nyelvtanuló én a nyelvtanulók vágyait tartalmazza, amiknek tárgya a nyelvtanulás sikeres kimenetele. Jobb esetben, ezek a vágyak komoly motivációs forrás jelentenek. Egy negatív forgatókönyv szerint egyfajta lelki K.O-t okozhat, amikor valaki rádöbben, hogy nem olyan szinten tart a nyelvtudásában, ahol pontosan szeretne, vagyis az ideális és a valós nyelvtanuló én között hatalmas a különbség. Ez az a fázis, amikor sokan feladják, elmegy a kedvük a további nyelvtanulástól.

Az ÉN, s a hozzá kapcsolódó tulajdonságaid tehát fontos szerepet játszanak nyelvtudásod sikerességében. Talán azt is sejted, ki vagy mi az, ami egyben akadályozhat is Téged: az Éned, s annak szubjektív értékelése. Ez a tudat felszabadító és egyben szorongás keltő is lehet: felszabadító, mivel már tudod, hogy miért nem váltak be az eddigi idegen nyelvtanulással kapcsolatos stratégiáid, amiket valószínű javarészt kívülről kerestél. Rövid iránymutatásom számodra az önismeret és személyiségfejlesztés „dzsungelében”: az önértékelésed, önbecslésed felé törd az utat. Azonban felmerülhetnek benned most olyan kérdések, mint hogyan kezdj bele nyelvtanuló és nem nyelvtanuló éned megismerésébe, milyen személyiségjegyek garantálják a sikeres nyelvtanulást, s melyek blokkolnak benne stb.?

A választ a következő blog bejegyzésben találod, ahol első lépésként nyelvtanuló Éned értékelésére fókuszálunk, s bemutatom hogyan hat a nyelvtanulásod sikerére önértékelésed, önbecsülésed adott szintje.

 

Forrás:

Arnold, J., & Brown, H. (1999). A map of the terrain. In J. Arnold (ed.) Affect in Language Learning, Oxford: Oxford University.

Dörnyei, Z. (2005). The psychology of language learner. Hillsdale: EarlBaum Associate.

Edwards, J. (2009). Language and identity: An introduction. Cambridge: Cambridge University Press.

Horwitz, E. K. (2001). Language anxiety and achievement. Annual Review of Applied Linguistics, 21, 112–126.

Rubio, F. (2014). Multiple perspectives on the self in SLA. Self-esteem and self-concept in foreign language learning. In Mercer, S. & Williams (ed.), M. Bristol: Multilingual Matters.

Stevick, E. W. (1980). Teaching languages: A way and ways. Rowley, MA: Newbury House.

Figyelem! Ne olvasd tovább a blogomat, ha a következő élethelyzetek rejtélyeire már rég megtaláltad a megfejtést: lelkes nyelvtanulóként tényleg rászántad az időt, energiát a felkészülésre egy nyelvvizsga, egy idegen nyelvű interjú vagy egyéb megmérettetés előtt s kiderült, hogy nem sikerült… viszont egy hasonló cipőben járó tanulótársad, hasonló energia és időbefektetéssel mégis átment a vizsgán, vagy megkapta álmai állását. Kérlek, feltétlen állj meg az olvasással, ha arra a kérdésre is megkaptad a választ már, hogy miért van az, hogy valaki az idegen nyelvtudásával kapcsolatos kritikákat rezignált arckifejezéssel, esetleg mosolyogva fogadja, míg mások szemlesütve legszívesebben elsüllyednének szégyenükben vagy mérgesen morgolódnak magukban.

Megpróbálok olvasni a gondolataidban, milyen megfejtésekkel tudnál szolgálni a fent említett dilemmákra:

  • egyértelmű, hogy a nyelvérzék határozza meg, ki mennyire profi a nyelvtanulásban;
  • biztos sokkal hosszabb ideje tanulja az adott idegen nyelvet, valószínű külföldön is élt kint;
  • jobbak a tanulási stratégiái, tuti van valami titkos trükkje, mobil alkalmazása esetleg csoda tanára;
  • biztos fiatalabb, s jobban vág az esze;
  • biztos szimpatikusabb a vizsgáztatóknak, HR menedzsernek, bárkinek
  • biztos sokkal motiváltabb.

Mindegyik gondolat szuper részötleteket tartalmaz, de mindegyikben van egy közös tulajdonság: az ÉN szerepe. Az ÉN szerepe pedig szorosan összekapcsolódik annak értékelésével, magyarán az ÖNÉRTÉKELÉSSEL, ÖNBECSÜLÉSSEL. Minden egyes, néha panasznak hangzó kijelentésben benne vagy TE, mint nyelvtanuló, s az is kiderül rólad, hol képzeled el magad egy láthatatlan skálán: fiatalabbnak, szimpatikusabbnak, motiváltabbnak, lustábbnak vagy tapasztaltabbnak látod magad? A választ csak akkor tudod meg, ha elkezded értékelni a nyelvtudásodhoz kapcsolódó értékeidet. Az idegen nyelv befogadásáért felelős agyi terület működését erősen befolyásolják olyan kedvezőtlen jellemvonások, mint a pesszimizmus, negatív életszemlélet vagy maximalizmus, ami mind az alacsony önértékelés egyfajta “mellékhatása.”.  A legszuperebb tankönyv vagy tanár sem segíthet, ha alacsony önértékelésed folyamatosan blokkolja azon információk rögzülését, amik elősegítik egy idegen nyelv elsajátítását, sőt, meglehet, blogom elolvasásáig se jutsz el, hogy miért?

A választ erre és a következő kérdésekre további blog bejegyzéseimben megtalálod:

  • bemutatom Éned nyelvtanuló részét: tényleg ahány nyelven beszélsz, annyiféle ember vagy?
  • kiderítjük mi az önértékelés, le is mérjük, pontosan hol vagy most, s megnézzük az elemeit
  • körbejárjuk, mi jellemzi egy alacsony önértékelésű nyelvtanuló diákokat
  • s milyen egy átlagos önértékelésű diák
  • hogyan lehetsz sikeresebb nyelvtanuló, ha feljebb tornászod az önértékelésed

Fő célom: a következő blog bejegyzésekben a fenti témákra adott válaszokkal szeretnék segítő kezet nyújtani olyan idegen nyelvet tanuló diákoknak, akik szeretnék még sikeresebben elsajátítani egy adott idegen nyelvet, mint ahogyan, azt előtte tették. A nyelvtanulás érzelmi hullámvasútján ülve, főleg azokat szeretném megszólítani, akik úgy érzik, nehezen jönnek ki egy hullámvölgyből, vagy csak zökkenő mentesebben akarják venni a következő „kanyart”.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a blogban szereplő információk részben idézett gondolatok nyelvészeti és pszichológia területekből merítve. A felhasznált forrásmunkákat minden egyes blog végén jelölni fogom, segítve a további elmélyülést a témában.


Keresés
Kategóriák
Archívum